Georges Gondard : Nagyon Fáj, after a poem by Attila Jozsef

Nagyon Fáj Kívül-belôl leselkedó halál elöl (mint lukba megriadt egérke) amíg hevülsz, az asszonyhoz úgy menekülsz, hogy óvjon karja, öle, térde. Nemcsak a lágy, meleg öl csal, nemcsak a vágy, de odataszít a muszáj is - ezért ölel minden, ami asszonyra lel, míg el nem fehérül a száj is. Kettôs teher s kettôs kincs, hogy szeretni kell. Ki szeret, s párra nem találhat, oly hontalan, mint amilyen gyámoltalan a szükségét végzô vadállat. Nincsen agyéb menedékünk; a kés hegyét bár anyádnak szegezd, te bátor! És lásd, akadt nô, ki érti e szavakat, de mégis ellökött magától. Nincsen helyem így, élôk közt. Zúg a fejem, gondom s fájdalmam kicifrázva mint a gyerek kezében a csörgô csereg, ha magára hagyottan rázza. Mit kellene tenni érte és ellene? Nem szégyenlem, ha kitalálom, hisz kitaszít a világ így is olyat, akit kábít a nap, rettent az álom. A kultúra úgy hull le rólam, mint ruha másról a boldog szerelemben.- de az hol áll, hogy nézze, mint dobál halál s még egyedül kelljen szenvednem? A csecsemô is szenvedi, ha szül a nô. Páros kínt anyhíthet alázat. De énnekem pénzt hoz fájdalmas énekem s hozzám szegôdik a gyalázat. Segítsetek! Ti kisfiúk, a szemetek pattanjon meg ott, ô ahol jár. Ártatlanok, csizmák alatt sikongjatok és mondjátok neki: Nagyon fáj. Ti h? ebek, kerék alá kerüljetek s ugassátok neki: Nagyon fáj. Nôk, terhetek viselôk, elvetéljetek és sírjátok neki: Nagyon fáj. Ép emberek, bukjatok, összetörjetek s motyogjátok neki: Nagyon fáj. Ti férfiak, egymást megtépve nô miatt, ne hallgassátok el: Nagyon fáj. Lovak, bikák, kiket, hogy húzzatok igát, herélnek, ríjjátok: Nagyon fáj. Néma halak, horgot kapjatok jég alatt, és tátogjatok rá: Nagyon fáj, Elevenek, minden, mi kíntól megremeg, égjen, hol laktok, kert, vadon táj - s ágya körül, üszkösen, ha elszenderül, vakogjatok velem: Nagyon fáj. Tudja, míg él. Azt tagadta meg, amit ér. Elvonta puszta kénye végett kívül-belôl menekülô élô elöl a legutolsó menedéket. It hurts so much Death prowls behind outside, inside into the hole you escape like a small, frightened mouse to the women while you can glow so that you be protected by their arms, laps and knees. Not only their soft, warm laps lure, and your desire, you are thrust there by necessity. Whoever can find a woman will embrace till all become white the seductive lips. The treasure’s double so is the trouble one has to love. Who loves yet cannot find a partner he’s as homeless as helpless can an animal be in the forest while doing its needs. No other place can hide your face even if you aim - oh, brave you - a knife at your mother. She understood - no one else could - what these words mean and yet she has just thrown me away. My head’s splitting among the living no place for me I cannot endure the troubles and pain. Like a baby who gets crazy and shakes his rattle but no one comes in it is in vain. Should I love her, could I hate her? It doesn’t matter. I’m not ashamed that I found it out because who is scared by his dreams, dazed by the sun in any case will be driven out. My culture’s falling like the clothing from the lovers in the happy hour of making love. But where is she to come and see death tosses me; why should I suffer these pains alone? The pain’s twofold not only the woman labors and humility can assuage it; but to my songs money belongs so my sorrow can only bring disgrace on me. I beg your help! Oh, every whelp there on the street let your eyes burst where this woman goes. Oh, innocents! In labor camps wail under boots and say to her that it hurts so much. You faithful dogs! In the thick fogs get under wheels and bark to her that it hurts so much. Women with babies! Have miscarriages and come to her to sob to her that it hurts so much. Safe and sound people whoever meet her fail and shatter and mumble to her that it hurts so much. Young men who can tear each other for a woman do not conceal that it hurts so much. Horses and bulls! Quietly pulls who is gelded but shriek out to her it hurts so much. And you dumb fish! Do accomplish the angler’s task and gape from the hook it hurts so much. All the living with everything, home, farm, country, let it burn down what the fire can touch. From the cinder let’s come to her and yap together when she dozes off it hurts so much so she can hear while living here what she denied at her pleases is her own worth. She has deprived the outside, inside escaping life of the last chance for a rebirth.