Sípi-Fátra - Turóc, Liptó és Árva határvidékén

Árva megye egy festői zugába, annak délnyugati szögletébe vezetem az olvasót, hol az Árva és Vág magas hegyek alján szűk völgyekben kanyarogva egyesülnek, hol sokszor átszaladt vonatunk s mégis alig ismerünk belőle egyebet, mint a Vágnak a Mala-fatra körüli kanyarulatait, és azt a nagyszerű kilátást, melyet a fejedelmi hegyláncolatok tárnak ámuló szemeink elé. De alaposan az Árva-liptói mészhegység Síp-csoportját sohase vettük szemügyre. Pontosan így volt a Hazajáró is ezzel az árva hegyvidékkel. Amikor a Kis- és a Nagy-Fátra gerinceit, vagy az Öreg-Kócs mészkőszirtjeit bejártuk, felkeltették ugyan érdeklődésünket a metszéspontjukon meredező kúpok, mégsem merészkedtünk fel az összességükben Sípi-Fátrának nevezett hegycsoport tömbjeire. Eddig. Most viszont végre megmásszuk a Vág és az Árva folyók mély völgyei fölé nyúló, remek kilátásokkal kecsegtető mészkőormait, miután meglátogatjuk a Turóci-medence északi részének kastélyokkal ékesített településeit. A Turóc menti Kistorboszló, majd Turócszentpéter után a bélagyulafalvi kilátó érintésével kelünk át a Vág völgyébe. Kisselmec és Szucsány vára után Kerpelény következik, hogy aztán Kralovánnál az Árva-torkolatvidékéről megmásszuk a Síp mészkőbércét. Sztankován környékén tőzeglápokkal ismerkedünk, majd felmászunk az Osztré sziklabércére. Komjátnára ereszkedünk, hogy végül az Elülső-Csebrát szirtjéről tekintsünk vissza megtett utunkra. A “Hazajáró“ hétről-hétre bakancsot húz és nekiindul, hogy keresztül-kasul bebarangolja a Kárpát-medence varázslatos tájait és megismerje hazánk természeti- és kulturális értékeit, történelmi emlékeit és az ott élő emberek mindennapjait. Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken, Muravidéken, Őrvidéken és belső-Magyarországon hol gyalog, hol szekérrel, kerékpárral vagy kenuval halad vándorútja során. A Kárpátok fenséges gerinceitől, várromokon, apró fatemplomokon és véráztatta harcmezőkön át, patinás városokig - megannyi magyar emlék kíséri a “Hazajáró“ soha véget nem érő útját.