Autumn Nostalgie - Alámerülés (Single Version)

Track from the upcoming album ’Ataraxia’. To be released by Northern Silence Productions (CD/Digital) on October 29th, 2021. Links: Lyrics: Romok között tévelyegtek, Áldozatot kívántok tőlem. A végtelent megszüntetnétek, A napfényt az éjben megkeresnétek. Elvesztek a rengetegben, Önmagatok rejtekében. A lovaglást tanuljátok, De a tigrist hozzá nem találjátok. A homályban elmerülnétek, Felfedeznétek mit szemetek nem észlel. De már belétek látott, megbabonázott, A mélység örök sötétsége. Már nem enged el, már nem ereszt el. A mélység képe belétek égett, Örökre egyedül a vak sötétben. Nincs már senki,ki kivinne innen, Ki a bánatodra felfigyelne. Magad akartad a fátylat levenni, az alatta rejlőt megismerni. Az alatta rejlőt megtanulni, Magadat elveszíteni. Önmagadat megismerni, Önmagadban megmaradni. Elértem hát, ahol nincs más út. Magam maradtam a mélységen túl. Árnyékok közt bojongok, Fénylő, parázsló hamvakon. Néha fellobban az örök tűz, Ami lángokba borítja a sötét űrt. De nem látom a fényességet, Nem találom a menedéket. In English: Among ruins you’re wandering, From me a sacrifice demanding. You would eliminate the infinity, Seek for the sunlight in the night. You’re lost in the thicket, You’re losing yourself, You’re learning how to ride, But can’t find the tiger. You’d sink into the gloom, Discover what your eyes can’t see, But the eternal darkness of depth Has glanced into you and bewitched you. It won’t let you go, not anymore, The image of depth is already burnt into you, Forever alone in the darkness, There’s none to hear your grief, Who would rescue you. You wanted to take that veil off yourself, And know who’s underneath it. To find the one underlying, to lose yourself, To find yourself, to remain yourself. I have reached where there’s no other way, I was left alone beyond the depth. I wade across the shadows, on glowing, smouldering ashes. Sometimes the eternal fire is rekindled, That reignites the dark space, But I can’t see the light, I can’t find shelter. Summary of Alámerülés HU: A valóság törékenysége akkor látszódik meg igazán, ha az ember saját akaratánál fogva alámerül önmaga mélységeibe, ahol maga a mélység is beletekint az emberbe. Ezt Nietzschetől jól megtanultuk. De hogy mit is tapasztal ott az ember, az titokban marad. Ha ki akar jutni, úgy kell eljárnia mint Münchausen bárónak, hiszen nincs más, aki segíteni tudna. Miután önerőből kihúzza magát, odakint már nem független természetet lát, hanem saját magán keresztül tapasztalja a valóság végtelen egységét. A szemlélő ekkor kezdi meg felfogni a tetrapharmakos igazságát és az ataraxia állapotát. EN: The fragility of reality shows truly when one, by their own will, descends into the depths of themselves, where the depth itself looks into them. We learned this well from Nietzsche. But what a person experiences there remains a secret. If one wants to get out, they have to act like Baron Münchausen, as there is no one else who could help them. Once one pulls itself out on their own, they no longer see an independent nature out there, but experience the infinite unity of reality through themselves. The observer then begins to comprehend the truth of the tetrapharmakos and the state of ataraxia. SK: Krehkosť reality sa dá vidieť vtedy, keď sa človek ponorý do hlbín seba samého, kde sa hĺbka sama pozerá do človeka. To sme sa už naučili od Nietzscheho. Ale to, čo tam človek zažíva, ostáva tajomstvo. Ak sa z hĺbky chce dostať von, musí sa správať ako barón Munchausen, pretože nikto iný nepomôže. Po vytiahnutí seba samého, už nevidí nezávislú prírodu, ale prežíva nekonečnú jednotu reality cez vlasnú povahu. V tomto momente začne pozorovateľ vnímať pravdivosť tetrapharmakos a prežívať stav ataraxie.