KARAKÜRT - JÓSLAT

Ének: Vörösmarti Anikó, Imre Zene, szöveg, felvétel: Vörösmarti Imre Koncertszervezés: @ JÓSLAT Fekete kátrány csorog a márvány repedő árkán, kihűlt, alvadt vér Áll még a bálvány, emléke halvány, gyengülő Ármány, vidd el, a tiéd Figyel a sárkány lánccal a lábán, fekete karmán tompa már az él Sötét kor álmán, sötétben árván, hajnalra várván fázik az, ki él Múlt idők fáján, kiszáradt fáklyán, barlang vak alján lobban újra fény Ereje fogytán, bevégzi most már, nem hal el gyáván, ha fojtja is szél S ott áll a jobbján, elnémult száján mosolytól mállván hullik a pecsét Mint ősi kristály mélyén a zárvány, időtlen arcán árnyék csak a tél Homlokon csókol, s abból a borból, kortyot magából a számra lehel Akarom, lássák, ha el is ássák, a világosság nem rejthető el Ő az, kit vártál, álmodban láttál, magára hagytál, sokszor elvetélt Tudja, hogy vágysz rá, várja, találj rá, mindenki másnál jobban őriz, félt Nem állhatsz félre, engedd be végre, érte cserébe ő semmit sem kér Zuhanj az égbe, élve elégve, haza a fénybe, engedd el a vért Homlokon csókol, s abból a borból, kortyot magából a számra lehel Akarom, lássák, ha el is ássák, a világosság nem rejthető el