Darvas Iván: Konsztantyin Szimonov - Várj reám Жди меня

A Várj reám című verset, fordította Lányi Sarolta, Darvas Iván sanzonjaként sokan megismerték Magyarországon. Várj reám, s én megjövök, hogyha vársz nagyon, várj reám, ha sárga köd őszi búja nyom; várj, ha havat hord a szél, várj, ha tűz a nap, várj, ha nem is jön levél innen néhanap; várj, ha nem vár senkit ott haza senki már, s ha nógat is bárki, hogy nem kell várni már. Várj reám, s én megjövök. Fordulj daccal el, ha álltatják ösztönöd, hogy: feledni kell... ha lemondtak rólam már apám s lányom is, s jóbarát már egy se vár-- ...szinte látom is: borral búsul a pohár, s könnyet ejt szemük, rám gondolva. De te várj s ne igyál velük. Várj reám! Ó átkelek minden vészen én. Aki nem várt, rám nevet: “Szerencsés legény“. Nem tudhatja senki sem, te meg én csupán, hogy te jártál ott velem öldöklő csatán, s te mentettél meg, de hogy ? Egyszerű titok: várni tudtál rám, ahogy senki sem tudott.