Black Metal
Paranormal, Death, Human Life
Vorst - Vocals
Csaba - All Instruments
Embertörmelék
Riasztó, mint a fölmorajló tenger
És mint a végtelen hó épp olyan.
Álarca mélyén bús Halál rohan -
Üstökömbe kap s én gyáva Ember
Remegve ejtem lelkemet elébe.
Sáros hideg föld húzza, szíjja lábom,
A bátorságom is bizony inakba tört.
S rekedt torkom ha még keserves dalra hörg,
Ne hidd, hogy élet-ének zeng a számon.
Darabjaimra hullok,
szilánkokra török szét,
Ez maradtam én:
Embertörmelék
Halál, terítsd rám köntösöd, hisz fázom
Riasztó, mint a fölmorajló tenger
És mint a végtelen hó épp olyan.
Álarca mélyén bús Halál rohan -
Jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember
Darabjaimra hullok
Szilánkokra török szét
Már csak árnyéka vagyok
Mindannak, mi él
Halál, terítsd rám köntösöd, hisz fázom,
Mert jaj, bizony kék minden tagom s reszket,
Szemem homályos, tért, utat tévesztek
És fázom - nézd Halál, hí mostoha fiad.
Mi vár még Reám, ki immár néma, hangtalan.
- Fejem lehajtva megadom magam.
Darabjaimra hullok, szilánkokra török szét,
Ez maradtam én: Embertörmelék